10thousandsteps_2011.jpg
corvinadirectory_banner.jpg

Pilvax Players

Home arrow Exclusive arrow Politics arrow Jeszenszky Géza üzenete október 23-a kapcsán
Jeszenszky Géza üzenete október 23-a kapcsán PDF Print E-mail
Saturday, 24 October 2009

Tisztelt Honfitársak!

 

Amikor az Egyesült Államokban képviseltem Magyarországot, az Orbán-kormány idején, nemzeti ünnepeinken mindig köszöntöttem az Amerikában tartózkodó magyarokat. Akiket lehetett, személyesen, a többit írásban.

 

Úgy alakult, hogy a kaliforniai magyarok meghívására az 56-os forradalom idei évfordulóját velük ünnepelem, de örömmel köszöntöm írásban New York népes magyar közösségét. Márai Sándor, a Nyugaton élő emigráns megrázó versében rámutatott, hogy a régóta szabadságban élők nem tudják, mi az egy brutális diktatúrában senyvedni.

 

„És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik
Ők akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?"

 

Márai pontosan tudta, hogy a demokratikus világ ugyan csodálta a magyarokat, amiért szinte puszta kézzel, benzinnel töltött palackokkal harcoltak a szovjet tankok ellen, de nem értette, mi hajthat egy népet, teenagereket, a pesti srácokat és lányokat, szinte öngyilkos tettekre, hogy megállítsák a betolakodó szovjet katonákat..

 

Mára a magyar nép is megszokta a szabadságot, észre sem veszi, hogy azt el is lehet veszíteni, akár külső erőszak révén, akár rossz, lelketlen, önző vezetők miatt.

 

Társadalmunk többségének 56 nem személyes emlék, élmény (jó esetben olyan, mint 1848/49, egy megkapó, szép mese), ezért is fontos felidézni, ébren tartani jelentőségét. 53 éve, 1956 október 23-án, egy verőfényes őszi kedden a szegedi egyetemisták kezdeményezését átvéve a budapesti Műegyetem diákjai békés felvonulást hirdettek 16 jogos követelésük támogatására. Fél Budapest melléjük állt, másnap az egész ország, és a kommunista hatalom kártyavárként összeomlott. Október 30-án Nagy Imre, az új miniszterelnök bejelentette a többpárt-rendszer visszaállítását és a szovjet csapatok Budapestről történő kivonását – ez egy hihetetlen győzelem képzetét keltette mindnyájunkban, akik akkor ezt hallottuk, átéltük. Annál szörnyűbb volt november 4-én hajnalban a szovjet ágyúk hangjára ébredni, és szembesülni a kommunista rendszer visszatérésével. De ha 56 szelleme nem élt volna sokkal több magyar emberben, mint bárki gondolta, harminchárom évvel később nem győzhetett volna másodszor is a forradalom. 1989, a rendszerváltozás, 56 győzelme volt: a forradalom kivégzett vezéreit az egész világ tiszteletadása mellett újra eltemették, a két fő cél, a nemzeti függetlenség helyreállítása és a többpárti demokrácia, megvalósult, illetve úton volt a beteljesülésre. Húsz éve, érett fejjel ugyanazt a boldogságot éreztem, mint 15 évesen: a történelmi balsors véget ért, most már mi vagyunk sorsunk kovácsolói. Az 56-ban az egész világ előtt minden hitelét elvesztett kommunista ideológia nem heverte ki az akkori blamázst. 1989-ben a magyar és lengyel példa nyomán a többi európai kommunista rendszer is összeomlott. A magyar nemzet elszakított részei is bizakodtak, hogy az elnyomás és hátrányos megkülönböztetés évtizedei véget értek.

 

Ma ugyan nem élünk diktatúrában, mégis széleskörű a csalódottság. Nemcsak a súlyos anyagi gondok miatt. A nyolcadik éve hatalmon lévő kormány rossz politikája miatt Magyarország szinte minden területen lemaradt a kommunizmusból ugyancsak megszabadult sorstársai mögött. A szabadságjogaikkal élő tüntetőket az 50 évfordulón a rendőrség brutálisan összeverte. A nép bizalmát elveszített kormány mégis ragaszkodik a hatalomhoz és folytatja számos rossz gyakorlatát. Látszólag nem október 23-a hősei győztek, hanem a november 4-i szovjet beavatkozás haszonélvezői – de csak pillanatnyilag.

 

Ma Magyarországon nem 56 a téma, a gazdasággal kapcsolatos aggodalmak uralják a közbeszédet, a gondolkodást. A baj látszólag Amerikából, általában a gazdag országokból indult ki, de őértük nem kell aggódni: erős gazdaságok, kemény munkához hozzászokott emberek, a hibák kijavítására szocializálódott társadalom.

 

Nálunk van ok az aggodalomra: 42 évi kommunizmus tönkretette a gazdaságot és elszoktatta az embereket a kemény munkától, felelősségérzéstől, hazafiságtól, pedig mindezek szükségesek a kilábaláshoz. Azóta, hogy a lengyel és a magyar nemzet kezdeményezésére eldőltek a kommunista dominók, 19 év alatt sok kedvező változás történt, de az utolsó hét évet a gazdasági semmittevés, a rossz irányú változtatások, a demokrácia visszaszorulása és a külpolitikai visszarendeződés jellemezte. Ha 56 sikerül, akkor ma ez az ország egy más, jobb gazdaság, egészségesebb társadalom lenne, akkor 1989 jó harminc évvel korábban köszöntött volna be, és 56 szelleme fennmaradva ma a magyar nemzet egészen más képet mutatna.

 

Mégsem szabad elkeseredni, elveszíteni a reményt, hogy Magyarországból lesz még virágzó ország, ahonnan nem elmenni kell, hanem ahová érdemes hazatérni, mert ott becsületes munkával lehet boldogulni. A rendszerváltozás kezünkbe adta azt a lehetőséget, amit a nagy magyar politikai gondolkodó, az 56-os kormány államminisztere, Bibó István így fogalmazott meg 1945-ben: a demokrácia mint népuralom „közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni”. Pár hónapon belül választások lesznek Magyarországon. Már kormányt viselt, kipróbált emberek, és sok százezer fiatal kész arra, hogy kirántsa az ország szekerét a kátyúból. El fog eldőlni, hogy hová akar jutni ez a nemzet. Ami mellett ezer évvel ezelőtt döntött, Európába, vagy visszaesik, ahonnan jött, Ázsiába, a betegségek és a nagy vagyoni különbségek világába, netalán megcélozza a törzsi háborúk, és a mérhetetlen szegénység földrészét, Afrikát. 56 harcosai tudták, hol van Magyarország helye. Kövessük őket!

 

 

Jeszenszky Géza

Last Updated ( Saturday, 24 October 2009 )
 
Next >