10thousandsteps_2011.jpg
corvinadirectory_banner.jpg

Pilvax Players

Home arrow Exclusive arrow Culture arrow Bálak története és a farsang
Bálak története és a farsang PDF Print E-mail
Wednesday, 10 February 2010

Hódi Ágota írása   (San Francisco, Kalifornia)

   Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Izabella mennyegzőjének alkalmából rendezték Amiensben.

      A bál szó latin-olasz eredetű „ballare”(táncolni) szóból ered. Jenetése társas táncmulatság, amely lassan terjedt el a középkor szigorú erkölcsei miatt.

Az új divat Medici Katalinnak is megtetszett aki kitalálta az álarcot. Az új eszköz ellensúlyozta a tánchoz szükséges kényelmesebb, az előző időkben megszokottnál, jóval  nyitottabb ruhát, majd kacérkodás céljául szolgált.

 A bál mai formája XIV. Lajos uralkodása idejében terjedt el. A bálak rendezése hosszú időn keresztűl csak az uralkodók joga volt.    Magyarországon az első bál okleveles említése 1675-ből való. A XIX. sz-ra szélesebb körben elterjedt a bálozás. A magyar vidéki élet legkiemelkedőbb eseménye a megye bál volt. A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokratizálódott. A báli mulatságok nagyrészt a farsang idejére estek.

       A farsang Magyarországon Vízkereszttől, Január 6.-ától a Húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz húshagyó keddig vagy hamvazószerdáig. Utolsó három napja a “farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt.

Magyaroszágon elsősorban német hatás eredményeként a középkorra tehető e színes ünneplés elterjedésének szokása. A farsang szó a német “fasching” szóból származik és az egész farsangi időszakot jelenti. Tájnyelvi változata a “vaschang”, amely bajor- osztrák eredetű, a magyarok inkább e szóból vették át a farsang kifejezést.

        A farsang zajos mulatságait a hiedelem hívta életre. Antik görög, római, germán pogány szokásokig nyúlik vissza a maszkos alakoskodás. Eleinte azért öltöztek az emberek jelmezbe, hogy elűzzék a halált, a gonosz erőket és a hideget.

     A farsang eredeti szokásai a kereszténység elterjedésével nem szüntek meg hanem a keresztény ünnepekkel párhuzamosan éltek tovább. Megtűrt maradt, játékká szerlidűlt. Az egyházi ünnepek biztos pontja a Húsvét, amelyhez képest számolnak minden más ünnepet, így a farsangot is.

     A farsangi mulatozásnak három fő területe volt: a királyi udvar, a városi polgárság és a falusi lakosság. Természetesen e három külsőségeiben eltért egymástól, viszont amiben megegyeztek az az evés, ivás, tánc és mulatozás volt.

     Mária Terézia 1772-ben rendelkezett a farsangi álarcosbálak helyét és rendjét illetően.

1842 Január 19.-én zajlott az a híres jogászbál amely a feljegyzések szerint,“dicsőségesen ment végbe s meglepőbben mint valaha.” Ez volt az első nyilvános bál, amelynek táncrendjén legszebb, legszínesebb nemzeti táncunk a körmagyar szerepelt.

     A tánc akkoriban sokat jelentett, az egyetlen módja volt az úrilányok érintésének. A bálok, táncestélyek és tánciskolák a társasági élet és az illemtudás fontos szinterei voltak. A báloknak egyértelműen a férjfogás volt a feladata. A látszat könnyed és fesztelen, a ruha mondanivalója azonban tömör és súlyos, sokszor egy életre szólt. Az első bál tétje ugyanis a férjhezmenés volt. A fiatal nők testtartása alázatos, a hajadon ábrándos és epekedő.

     A bálba férfiaknak frakkot volt kötelező viselni fehér melénnyel és csokornyakkendővel. A hölgyek  hosszú ruháját mély dekoltázs jellemezte. Az öltözködés fontos jelbeszéd volt már abban az időben is: jólétet sugall hiszen a bál nagyvilági szorakozás mind a mai napig. A báli viselethez tartoztak a legyezők  és a kesztyűk  amelyek  a nemes hölgyek  előkelőségének jelképei voltak . Bár felsőbb körökben illett minden bálra új ruhát felvenni, a családok  elsősorban az eladó lányokra áldoztak. Az első bálozó ruhája fehér, virága rózsa volt. A következő években már válogathattak  a finom pasztell -sárga, rózsaszín, kék és zöld- árnyalatok  között.

      Magyarországon a 19.sz.-ban elterjedt a díszmagyar amelyet a történelmi események természetesen erősen befolyásoltak. E drága és színpompás viselet lehetővé tette, hogy a harmincon túliak több esztendőn át ugyanabban a ruhában jelenjenek meg a bálokon. Mivel a magyar ruha a nemzet kulturális örökségének elválaszthatatlan része, így ennek ismertetésével a  következő számban foglakozunk.

Maszkok és álarcok

      A farsangi bálak elengedhetetlen kellékei voltak a maszkok és álarcok, de voltak egész jelmezes bálak is. Az álarcok egyedi készítésűek és míves munkák. A színek nagyon fontosak, hagyományt őriznek, jelentéssel bírnak. Például a fekete szín a kegyetlenséget míg az arany az őszinteséget és a hűséget fejezte ki. A formák szintén üzenetet hordoztak. Legismertebb a hajlott orr amely a szemtelenséget fejezte ki, míg a dús szemöldök a gőgöt.

       Magyarországra Mátyás király korában  Olaszországból hozták az álarcokat, ruhákat. Nem csak a nemesi és plogári bálokra volt jellemző a jelmezes, álarcos alakoskodás. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Napjainkban a leghíresebb farsangi alakoskodás a Mohácson élő délszlávok csapatos Busójásása. A busók fából faragott álarcban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva.

     Régebben Magyarország sok területén szokás volt húshagyó kedden a pártában maradt lányokkal tuskót húzatni. Mivel a farsang  gondolatköréhez hozzátartozott a házasság témája is, a pártában maradt lányokat sokszor kicsúfolták.

Mivel a teremtés koronái a régi időkben egész évben szorakozhattak asszonyaik, lányik nélkül viszont a hölgyeknek igen kevés alkalom kínálkozott a mulatságra ezért szokás volt farsang idejen az asszonyok, lányok külön farsangolása. A Balaton melléken például az asszonyok farsang utolsó vasárnapján míg a lányok hushagyó kedden a szőlőhegyi pincékben jöttek össze. Ha az arra járó “lyukas pincét”, magyarul nyitott ajtajút talált, akkor kötelező volt betérnie. Kolbászt, rétest, fánkot, sült csirkét vittek a “batyus muriba” és a vigadozást az első pincénél kezdték el. A “barátságos hajlékokban” természetesen mértékkel fogyasztották a hegy levét. Ahol nem termett bor ott a “zabáló csütörtöki ivó” jött szokásba. Az asszonyok kibérelték a kocsmát, zenészeket fogadtak, énekeltek, táncoltak zárásig. Az asszonyfarsangra a pénzt a férfiak megkoppasztásával teremtették elő- a szó legszorosabb értelmében. Elkapták a férfiakat- házról házra jelmezbe öltözve jártak az asszonyok- és megborotválták őket ha akarták ha nem és pénzt kértek érte. Az így jól “beidomított” férfiak örömmel adtak is. Az összegyűjtött javakat- pénzt és ételeket- azután egy este alatt elszórakozták. Nevezhetnénk ezt a szabadságra törekvő női nem első megmozdulásainak. A női emancipáció élcsapata a társadalom pincéjéből hatolt fel mint fenyegető morgás.

       Mint minden jónak, a farsangnak is végeszakadt egyszer, így a búcsuztatáshoz is vidám szokások köthetők! Folytatás következik....

 Öszeállította: Hódi Ágota

 Forrás:

Cser Andor: Művészetek és öltözetek története, Göttinger Kidó 2001

Csiffáry Tamás: Magyarország aranykora, Könyvmíves Kiadó, 2003

F. Dózsa Katalin: Letünt idők, eltünt divatok, Budapes 1989

Gyáni Gábor- Kövér György: Magyarország Társadalomtörténete a

                  reformkortól a második világháborúig, Osiris Kiado, 1998

Kósa László: Magyar művelődéstörténet, Osiris Kiadó, Budapest 1998

Kosztolányi Dezső “Sippal, dobbal nádihegedűvel” (részlet)

Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások, Planétás Kiado, 1997

Néprajzi lexikon

 

 

Last Updated ( Thursday, 18 February 2010 )
 
< Prev   Next >